The prognostic value of tumor infiltrating lymphocytes in breast cancer has long been recognized by histopathologists. These observations were reaffirmed by recent immunohistochemistry and gene expression profiling studies that also revealed an association between greater chemotherapy sensitivity and extensive lymphocytic infiltration in early stage breast cancers treated with neoadjuvant chemotherapy. These results suggest that local anti-tumor immune response can at least partially control cancer growth and may mediate the antitumor effects of chemotherapy. However, until recently, there was no direct clinical evidence to demonstrate that enhancing anti-tumor immune response could lead to clinical benefit in breast cancer patients. The recent development of clinically effective immune checkpoint inhibitors made it possible to test the therapeutic impact of augmenting the local anti-tumor immune response. Two Phase I clinical trials using single agent anti-PD-1 (MK-3475, pembrolizumab) and anti-PD-L1 (MPDL3280A, atezolizumab) antibodies demonstrated close to 20% tumor response rates in heavily pretreated, metastatic, triple negative breast cancers. The most remarkable feature of the responses was their long duration. Several patients had disease control close to a year, or longer, which has not previously been seen with chemotherapy regimens in this patient population. A large number of clinical trials are currently underway with these and similar drugs in the neoadjuvant, adjuvant and metastatic settings to define the role of this new treatment modality in breast cancer.
A hisztopatológusok már évtizedekkel ezelõtt felismerték a különféle infiltráló limfocitapopulációk prognosztikai értékét emlõrákban. E megfigyeléseket megerõsítették az immunhisztokémiai és génexpressziósprofil-vizsgálatok, melyek a nagyobb kemoterápiás érzékenység és a nagyfokú limfoid infiltráció kapcsolatát tárták fel neoadjuváns kemoterápiával kezelt korai stádiumú emlõrákban. Ezek, valamint számos további preklinikai vizsgálat eredményei alátámasztják a hipotézist, miszerint a tumor elleni lokális immunválasz képes legalább részben kontrollálni a daganatnövekedést és közvetíteni a kemoterápia tumorellenes hatását. A közelmúltig azonban nem volt közvetlen klinikai bizonyíték arra, hogy a daganat elleni immunválasz fokozása klinikai haszonnal járhat emlõrákos betegekben. A klinikailag hatásos immunellenõrzõpont-gátlók újabb keletû kifejlesztése tette lehetõvé a lokális tumorellenes immunválasz erõsítésének terápiás tesztelését. Két, egyedüli anti-PD-1 (MK-3475, pembrolizumab), illetve anti-PD-L1 (MPDL3280A, atezolizumab) ellenanyagot alkalmazó fázis I-es klinikai vizsgálat közel 20%-os tumorválaszarányt mutatott többszörösen elõkezelt, áttétes tripla-negatív emlõrákos esetekben. Igen figyelemreméltó a kapott klinikai válaszok hosszú idõtartama. Több betegnél is a betegségkontroll egy évet megközelítõ vagy még hosszabb volt, amihez hasonlót ebben a betegcsoportban a kemoterápiás kezelésmódokkal még nem figyeltek meg. Jelenleg nagyszámú klinikai vizsgálat van folyamatban az említett, valamint azokhoz hasonló gyógyszerekkel korai stádiumú és metasztatikus emlõrákos betegekben.